2015
Friss házasokként, a férjem üzleti útját kihasználva decemberben eljutottunk együtt az Egyesült Államokba. Boston, Washington és New York útvonalon tettünk bő egyhetes utazást. 23-án az időeltolódás és a nem túl kényelmes éjszakai utazás eredményeként zombi mód értünk haza. Némileg megbántuk, hogy korábban úgy döntöttünk, pár dolog még belefér majd az ünnepek előtt. De azért mindent megoldottunk. (díszítés, ajándékok, csomagolás...) De legalább házigazdáskodást nem vállaltunk, helyette körbe látogattuk a családot.
Az ünnepek relatív nyugodtan teltek, de a túlterhelt szervezetem megálljt parancsolt, így az év utolsó napjait betegen, de munkával töltöttem.
2016
Friss babásként, szűk két hónappal szülés után.
A szokásos menetrendünket felcserélve anyóséknál kezdtük az ünnepeket, sőt, pár nappal hamarabb elmentünk hozzájuk. Útközben megnéztük mai otthonunkat, hiszen mint korábban meséltem, a terveinkkel ellentétben nem sikerült még szülés előtt elköltöznünk az egyszobás lakásból. Decemberre kezdtük úgy érezni, hogy hiába várunk a korábban kiválasztott lakásra, és egy véletlennek köszönhetően rátalált Ricsi a hirdetésre, ami aztán az új otthonunkhoz vezetett. Bár karácsonykor még csak álmodoztunk erről, a döntés az új évben született.
Karácsonykor nagy volt a jövés-menés, és hiába próbáltunk a kisfiunkhoz igazodni, december 26-án, amit végre hármasban töltöttünk otthon, szinte az egész napot végigordította. Hiába ringattuk, altattuk, énekeltünk... Akkor még kevesebb rutinnal, a tényleges igény szerinti szoptatásra való áttérés előtt pár nappal, eszköztelenek voltunk a túlfáradás ellen.
2017
Egyéves fiunk mellett az új lakásunkba invitáltuk a tágabb családomat. Házigazdaként hiába volt rettenetes éjszakánk, korán keltem, hogy minden elkészüljön. Ugyan kértem egy körülbelüli érkezést, ami lehetővé tette volna, hogy délben ebédeljünk, nem mindenkinek sikerült ezt betartani. Végül mire mindenki befutott, elhűlt az ebéd és nélkülem zajlott le az étkezés, mert a túlfáradást elkerülendőn én elvittem aludni Zozit. A többi napon inkább vendégeskedtünk, szerencsére. Nem mondom, hogy kiborulás nélkül átlendültem a kialakult helyzeten.
2018
Nagy pocakkal és Zozival egyszerűbbnek gondoltuk, ha házigazdák vagyunk ismét. Több lazasággal és egy nappal karácsony előtt tartottuk az ünneplést. Ez adott egy olyan fesztelenséget, hogy tényleg nem bántott a késés, vagy hogy az én ajándékomat véletlenül nem hozta magával az ajándékozó. (évek óta neveket húzunk, így körbe ajándékozzuk egymást.) Anyu sokat segített a konyhában, ami önmagában is jó élmény volt.
A többi nap a szokásos körök, a tervezett nagy pihenés és sok előre megírt blogbejegyzés helyett sok-sok családi találkozás. A pihenést nagyon bánom, hogy kimaradt, mert lett volna mit kiheverni... (ideg becsípődés, elválasztás, betegségek). De a férjem ünnepi szabadságát csodásan megkoronázta a pocakfotózás.
2019
Két gyermekkel: egy kicsivel és egy picivel.
Hetek óta bújtam az ötletgyűjteményeket és webáruházakat, hogy a gyerekek minél jobb, hasznosabb, tartósabb, lehetőleg természetbarát ajándékokat kapjanak. Szeretnék az élmény ajándék felé mozdulni, de még kell pár év, mire ez igazán beérik a tágabb családban. Addig is fejlesztő játékokat, könyveket és idén már társasjátékot is találtak a gyerekek a fa alatt.
Megint egy nagy házigazdáskodást vállaltunk. Idén már nem átallottam a tesóimat befogni, és még az ünnepi ebéd előtt megkérni, hogy ki-ki segítsen valahol. (porszívózni, pakolni, főzni). Idén a legkevesebb energiabefektetésre törekedtem az ételkészítésnél és nagyon bevált. Finomakat ettünk, pedig nem álltam egész délelőtt a konyhában, és így a stressz-szintem se szállt el.
Szentestére sajnos lebetegedtünk: köhécselő-fogzó pici, lázas nagy. Fáradtak vagyunk és valószínűleg lesz még pár kemény éjszakánk.
Klisé
Mindig volt valami rendhagyó az ünneplésben, mindig volt, ami nem a terveinknek megfelelően alakult, de visszatekintve csak az számít, hogy együtt voltunk. Klassz ajándékok cseréltek gazdát, de inkább a hangulatok és pillanatok ragadtak meg igazán. Szerencsés vagyok, hogy van kivel ünnepelni, és szeretetben telnek ezek a napok (is). Nehéz dolog az anyaság, de nem cserélném el semmi másért.
Ha tetszett, amit olvastál, kövesd a blog Facebook oldalát is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.