Amikor kistesó érkezik a családba, már másképp várják a szülők, mint az első babát. Legalábbis mi másképp várjuk. Nem csak magunkat és az életteret, de a nagyobb gyerkőcöt is fel kell készíteni a várható változásokra. Hogyan tegyük ezt meg? Hogyan és mennyit beszéljünk arról, hogy mit is jelent a várandósság, születés, gondoskodás egy újszülöttről… ? Elmesélem, mi hogyan csináljuk.
2018. december (32. hét)
Arról már írtam korábban, hogy Zozi hogyan várja a kistesót, illetve miket szokott mondani a picivel kapcsolatban. Most inkább arra fogok fókuszálni, hogy a beszélgetéseken kívül hogyan próbáljuk őt felkészíteni.
Amikor tudomást szereztünk a kislányunk érkezéséről, a hír érzelmi megélése helyett gyorsan előtérbe kerültek a gyakorlati kérdések. Annyi rutinnal már rendelkezünk, hogy nem tervezünk olyasmit, hogy előre eldöntjük a szoptatás lehetséges hosszát vagy az altatás helyét és módját. A kisfiunk kellően rácáfolt az előzetes terveinkre az elmúlt bő két évben.
Zozival az alvás mai napig okoz problémákat, erről fogok részletesebben is mesélni alkalomadtán. Abban biztosak vagyunk, hogy az újszülött babánk igényeire ugyanúgy szeretnénk figyelni, mint Zozi esetében tettük és tesszük azóta is. Ennek köszönhetően teljesen nyitva hagytuk a kérdést, hogy a kisasszony velünk vagy a testvérével közös szobában fog-e aludni, és hogy ezt a nagy vagy egy kiságyban teszi-e. De az is világossá vált, hogy ha Zozit szeretnénk a gyerekszobába, saját ágyba költöztetni, idejében el kell kezdeni, hogy ne egyszerre változzon körülötte minden.
Gondos válogatás után rendeltünk neki egy szép leesésgátlós gyerekágyat, kényelmes matraccal. Kicsit csúsztak a kiszállítással, így októberben, épp a szülinapja környékén érkezett meg az új ágy, ami majdnem egybeesett az elválasztás időpontjával. A gyerekszoba adottságaihoz képest a lehető legnagyobb ágyat választottuk (100×200 cm), hogy az együtt alvás is lehetséges legyen – még pocakkal is. Két hónap telt el az első ott alvás óta.
Mivel általában elalvás után 1-2 órával mellette kötöttem ki, illetve betegségek is megzavarták az átköltözést, a legújabb verzió szerint a földre tett matracon alszom mellette. Így ébredéseknél jobban fel tudom mérni, hogy szüksége van-e a segítségemre, vagy visszaalszik önállóan. Még így is pihentetőbb, mint ha a másik szobából rohangálnék visszaaltatni.
Újabb lépésként a héten bekerült a szobába a kiságy is, amit természetesen ki kellett próbálnia Zozinak is. Ez egyébként más babacuccokkal is hasonlóan történik. Mindent megnézünk, mire való, megbeszéljük, hogyan fogjuk használni a Tesóval. Úgy érzem, ez is segít neki tudatosítani, hogy hamarosan megszületik a kishúga.
A tudatosításban nálunk a könyvek is nagyon hasznosnak bizonyultak. Szerencsére Zozi szereti, ha olvasunk neki, így egyértelmű volt, hogy veszünk néhány tematikus könyvet. Én inkább olyat választottam, ami direkt ismeretterjesztő, de kapott karácsonyra mesés verziót is. Ha a nagyobb gyerkőc mutat érdeklődést a könyvek iránt, mindenképp érdemes ilyeneket beszerezni. Ezek mentén nagyon jól lehetett beszélni az újszülöttek igényeiről vagy akár arról, hogy Anya néhány napot kórházban tölt majd.
A tervek szerint a hátralevő szűk két hónapban Zozi láthatja majd, hogy sok időt töltök a babaruhák rendezésével és más előkészületekkel. Megtapasztalja, hogy többet van vele más is, mert vizsgálatokra kell járnom. Valószínűleg az esti altatás feladatát részben vagy teljesen át kell adnom a férjemnek. Szóval időben már nincs sok, de az előttünk álló teendők listája még hosszú.
Ha tetszett, amit olvastál, kövesd a blog Facebook oldalát is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.