Régen írtam, ráadásul nem csak heteknek, inkább hosszú hónapoknak tűnik az eltelt idő. Eredetileg a gyermekeim születéstörténetét terveztem megírni az új bejegyzésben. A február egyébként is erről szólt itthon.
Sokat készültem Vivien első születésnapjára és a férjem szülinapjára is. Ezt talán még nem is meséltem. A kiírt dátum alapján egy héttel Ricsi szülinapja után érkezett volna a kishölgy, de inkább egy nappal beelőzte.
Szóval gyorsan elszaladt a február, és jött a március, vele együtt pedig a járványügyi intézkedések. Ahogy követtem a híreket, és láttam, hogy egyre több a korlátozás, egyre kevesebben készülhetnek apás szülésre, egyre bizonytalanabb, hogy melyik intézményben mikor és hogyan változik a szabályozás, arra gondoltam, hogy nem most van itt az ideje, hogy erről írjak.
Ebben a #maradjotthon helyzetben, ami mindenki számára új és ismeretlen, sok lehetőség rejlik, és persze sok nehézség is. Számomra nem történt nagy változás az elmúlt három és fél évhez képest, ami elgondolkodtatott.
Az anyaság, majd a költözés hatására átalakultak az emberi kapcsolataim. A személyes találkozók helyét átvette az online kapcsolattartás. Eleve sok családtaggal és baráttal jellemző volt az internetes kommunikáció, de néhány babalátogatástól eltekintve, szinte kizárólagossá vált. Vannak nálam sokkal mobilisabb anyukák, én ebben elég paradox módon működöm. Simán vonatra ültem a 11 hónapos fiammal, hogy meglátogassuk az ikertestvéremet Svájcban. De azt többször meggondolom, hogy autóval akár csak egy fél órás útra elinduljak gyerekkel. Ezzel persze jelentősen redukálom a személyes találkozások lehetőségét.
Ráadásul Zozi nagyon zárkózott lett Vivien születése környékén. Egyébként se volt teljesen kiszámítható, hogy ha számára új helyre mentünk, mennyi időbe telt neki, amíg feloldódott, ha egyáltalán. Biztosan egymásra is hatással voltunk ebben. Aggódtam, hogy benne rossz érzéseket kelt, ezért elkezdtem kerülni az ilyen alkalmakat, ezzel két-három helyszínre korlátozva a mindennapjainkat. Éppen februárban kezdett nyitni újra a külvilág és a gyerekek felé. Mit ne mondjak, tud időzíteni.
Igazán nagy változás számunkra a nagyszülőkkel való távolságtartás. Egyik oldalon sem laknak túl közel, de mind a férjem szülei, mind Anyu a lehető legtöbbet tesznek értünk, igyekeznek tehermentesíteni. Meg persze rajonganak az unokákért, szívesen vannak velük. Az eddig se volt jellemző, hogy 1-1 óránál hosszabb időre gyerek nélkül lennénk. Viszont az, hogy eljönnek unokázni amíg én hatékonyan elrendezek itthon pár dolgot, vagy 1-2 napra megfőznek, hogy arra ne legyen gondom... Hát ez pótolhatatlan. Ráadásul év elején kezdtünk egy-egy nagymamás délutánt kihasználva Ricsivel randizni. Ketten sétálni vagy sütizni egyet, jókat beszélgetni, gyerekek nélkül, nemcsak a gyerekekről... Ez nálunk hatalmas előre lépés volt, mindkét gyerekkel olyan szimbiotikus a kapcsolatom, hogy nehezen találunk nélkülük alkalmat a minőségi társalgásokra.
Ricsi tavaly április óta itthonról dolgozik, kivéve a külföldi utazásokat, amik nagyjából kéthavonta egy hét távollétet jelentettek. A járvány miatt épp meghiúsult az idei első ilyen út, és bizonytalan időre eltolódott. A nagyszülőkkel való távolságtartás miatt most minden hétvégén itthon vagyunk, ami eddig egyáltalán nem volt jellemző, a gyerekek előtt sem. Ennek köszönhetően több apás idő van, amit mindenki élvez. Eddig sem volt baj az együtt töltött idő minőségével, mindkét gyerkőccel nagyon szoros a kapcsolata Ricsinek is. Viszont mivel vagy mentünk a nagyszülőkhöz, vagy más családtagokkal, illetve barátokkal töltöttük a hétvégéket, nagyon kevés ilyen idő jutott. Szóval van ebben valami jó is.
Most annak van ideje, hogy négyesben, itthon legyünk. Elég izgalmas időszakban, hiszen ezekben a hetekben kezdett a kicsi lányunk önállóan közlekedni. Közben sokan segítenek az otthon ragadt szülőknek mankót adni, amiért nem lehetünk elég hálásak. Mindenféle kisgyerekes foglalkozás, pszichológiai előadás, online tornaórák elérhetőek. Ha eddig nem tettétek volna, érdemes körülnézni, és élni a felkínált lehetőségekkel.
Ha tetszett, amit olvastál, kövesd a blog Facebook oldalát is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.