A legtöbben egyetértenek abban, hogy a magzati korban a babát érő hatások, ingerek befolyásolják a fejlődését. Ebből kiindulva egyre tudatosabban jelenik meg az igény a kismamákban, hogy kapcsolatot teremtsenek a bennük növekvő élettel. Hogyan alakult ez a mi esetünkben?
Számos könyvet olvastam a babavárásról, a gyermek-szülő kötelékről. Előtte is megfogalmazódott bennem, hogy szeretném a pocakos időszakban megalapozni a kapcsolatunkat. Az olvasmányaim megerősítették ezt a vágyamat. Ennek ellenére nehezen lendültem bele. Sokszor gondoltam végig egy-egy napunkat, vagy címeztem a gondolataimat a hasamban növekvő picikémnek esténként illetve hosszabb séták közben. De nem mondtam el neki ezeket hangosan.
Amióta megtudtuk, hogy kisfiunk lesz, és Zoliként emlegetjük, könnyebb lett a beszélgetés is. Kialakítottunk egy esti szertartást: villanyoltás után Ricsivel együtt a pocakra tesszük a kezünket, és elmondom József Attila Altatóját. Igazándiból már a babavárás elején elhatároztam, hogy keresek egy esti mesét, amit a pocakban megismertetek a kisbabámmal, és a későbbiekben is napi szinten elmondom neki. Nem igazán leltem kedvemre való mesét, így esett a választásom erre a költeményre, amit „kis Balázs” helyett a „kisbabámnak” mondok el.
Eleinte furcsa érzés volt hangosan beszélni a pocakhoz, de érzem, hogy nagyon hasznos. Segít kapcsolatot teremteni és természetessé teszi a kommunikációt a kisbabánkkal. Amikor néhány hete elkezdtük ezt a szertartást, már elég nagy volt a kisfiam a pocakomban, hogy érezzem a mozgolódását. Nagyon jó visszajelzés számomra, hogy néhány alkalom után mindig ugyanannál a sornál kezd el kalimpálni. Úgy érzem, ezzel jelzi, hogy hall engem, és örül neki, hogy vele beszélgetek.
Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült rendszeresítenünk ezt a kis esti verselést. Mindenkit biztatnék rá, hogy találja meg a számára legkedvesebb, legkényelmesebb utat, amivel kapcsolódhat a babájához. Legyen az éneklés (gyerekdal, altató, kedvenc szám), táncolás, mesélés (saját történet, mese, mondóka) vagy meditáció…
2018. november (26. hét)
A második babavárásnál nagyon nehéz alkalmat találnom, hogy hangosan beszélgessek a bennem növekvő kislányommal, főleg mert együtt alszunk a kisfiammal. Zozinak egyébként születés után is sokáig meséltem az Altatót, másfél-két évig az esti rutin része volt. Hallottam olyan véleményt, hogy az újszülött inkább a ritmusát ismeri meg a pocakban hallott mesének, dalnak, versnek. Bevallom, nem láttam a nagy felismerést Zozin, amikor újszülött korában meséltem neki, de az biztos, hogy azóta is szereti.
Az állandó rutinból az elválasztás miatt került ki ez a vers. Jó ideig úgy zajlottak az esték, hogy fürdés után, hangulatvilágítás mellett, szoptatás közben elmeséltem a napunkat, majd elmondtam az Altatót. Ezután jó éjszakát kívántam és nem volt már cici. Bújtunk, simogattam, vagy meséltünk még valamit, amíg Zozi el nem aludt. Az elválasztás miatt tudatosan kerültem az Altatót, mert tartottam tőle, hogy összekötötte a szopi élményével. Helyette mást énekeltem, meséltem a kisfiamnak. Mivel már jól ismeri a repertoárt, így egyébként is kívánságműsort szokott tartani, de valahogy ő sem hiányolja a megszokott József Attila művet.
Visszatérve a kislányomra: ő sokkal többet hallja a mesélős, éneklős hangomat, még ha nem is közvetlenül neki címzem ezeket. A délutáni és esti altatások is egészen hosszúra nyúlnak, és mindig szerves része a lecsillapodásnak a mesélés, éneklés vagy verses mese. Vannak örök klasszikusok és aktuális kedvencek is, így mire a kisasszony megszületik, jó sok szerzeménynek a ritmusa ismerős lehet számára. Azon se csodálkoznék, ha a Micimackót énekelve jönne világra. Mindenesetre remélem, hogy ezt a sok mesét, dalt hallva, benne is sikerül elültetni a gyermek- és szépirodalom iránti érdeklődést, szeretetet.
Sokszor van lelkiismeret furdalásom, hogy nem tudok kitüntetett figyelmet szentelni a kisasszonynak, de legalább készülök a kétgyermekes létre. Gondolom, sokszor fogom úgy érezni, hogy egyikük kárára tudok csak a másikkal foglalkozni. De bízom benne, hogy a mesélés, éneklés, mondókázás már a kezdetektől lehet olyan közös tevékenység, amit mindannyian élvezünk.
Ha tetszett, amit olvastál, kövesd a blog Facebook oldalát is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.