Előre is elnézést kérek a gondolataimért, az írásban az őszinteség vezérel.
Amikor szeptember közepén először szembejött velem a felhívás, hogy keresnek egymillió embert, aki utalna 700 Ft-ot, csak továbbgörgettem. Megint valami pénzgyűjtés. Biztos van mögötte egy megható történet. A cuki babás kép eleve stimmel.
Aztán egyre többször botlottam bele. Akkor jobban belegondoltam. 700 millió Ft-ot gyűjtenek. Megőrültek? Egy darab gyógyszerre? Rengeteg nehéz helyzetben lévő gyereknek, családnak a töredéke is elég lenne, hogy sokkal jobb élete legyen a jelenleginél. Miért pont neki?
Később elolvastam a történetet. Szerencsére eddig fogalmam se volt róla, hogy mi az SMA. Szomorú lettem, de nem utaltam rögtön. Anyaként egyfajta távolságtartással olvastam, és nem is engedtem magamnak, hogy igazán belegondoljak a szavak jelentésébe. De egyre többször találkoztam Zentével az interneten barangolva.
Újra és újra szembejött egy felhívás, egy interjú, egy jótékonysági licit. És belegondoltam. Egy betegség, ami miatt sorra elsorvadnak az izmok, lehetetlenné válik a mozgás majd a légzés. Mindez babakorban. Letaglózott. Hogy ilyen egyáltalán létezik. És hogy ugyan van rá gyógymód, ami akár teljes felépülést ígér, de megfizethetetlen. Tényleg megfizethetetlen? Hiszen 700 Ft-ot sokan tudnak nélkülözni.
Ezen a ponton már nemcsak azt olvastam el, amibe önkéntelenül belefutottam, hanem én magam kerestem cikkeket, bejegyzéseket, információt. Láttam, hogy egyik napról a másikra valami elindult. A néhány milliós alapítványi pénzből 9 számjegyű összeg lett. És folyamatosan pörögtek a számok.
És bennem is elindult valami. Elkezdtem szurkolni Zentének. Figyeltem, ahogy megmozgatja az embereket, ahogy egyre többen és egyre hangosabban mellé állnak. És napról napra, óráról órára lehetségessé vált a lehetetlen. Az idővel való versenyfutás eredményes lett. Persze közben utaltam is, bár erről nem posztoltam, nem hirdettem. (Vagy, amit nem ír ki az ember a közösségi médiában, az meg sem történt?)
Több jól megírt posztot láttam arról, hogy mit is jelent ma Zente. Az összefogás, a hit, a bizalom, a szeretet jelképévé vált. Csodálatos, ami az elmúlt hetekben történt. Anyaként először nem mertem közel engedni magamhoz Zente történetét, de most pont anyaként mondok köszönetet.
Köszönöm Zente anyukájának és mindenkinek, aki támogatta őt és az Alapítványt, hogy megmutatták (megmutattuk), hogy sok kis ember együtt milyen nagy dolgokra képes.
Kívánom, hogy teljes legyen Zente gyógyulása, és ez a hatalmas jóság és szeretet, ami által sikerült a gyűjtés, végigkísérje őt hosszú és egészséges életén!
Remélem, nem felejtjük el az elmúlt heteket, és évek múlva is, ha azt mondom, hogy 700 millió okom van hinni az emberekben, tudni fogjuk, hogy ez a hit Zentétől ered.
Ha tetszett, amit olvastál, kövesd a blog Facebook oldalát is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!
Photo by Tim Marshall on Unsplash
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.