Vannak sztenderd kérdések, amiket szinte mindenki feltesz, amikor kiderül, hogy babát várunk. A két leggyakoribb, hogy tudjuk-e már a nemét és választottunk-e már nevet. Hogyan alakult ez a két babavárásnál? Mikor, milyen szempontok szerint választottuk ki a gyermekeink keresztnevét? Elmesélem!

2016. június (20. hét)

Amióta tudjuk, hogy úton van az első gyermekünk, ő forog a beszélgetéseink középpontjában. Természetesen gyakran szóba kerül a kérdés, hogyan hívjuk majd. Amíg nem tudtuk, hogy kisfiunk lesz, mindkét nemre gyűjtöttünk ötleteket, de rá kellett jönnünk, hogy kevés olyan név van, ami mindkettőnknek tetszik és szívesen adnánk a babánknak.

Milyen kritériumok mentén gondolkoztunk? Szeretnénk olyan nevet adni, ami nem túl mindennapos, de nem is ritka. Amit jó eséllyel elsőre értenek, ha bemutatkozik. Legyen becézhető, de eredeti formájában inkább komoly hangzása legyen. Jól illeszkedjen a vezetéknévhez, ne legyen a kezdőbetű a vezetéknév utolsó hangja és ne legyen alliteráló a két név. Olyan nevekben gondolkozunk, amik nemzetközi közegben sem csengenek idegenen. A név jelentése sem egy utolsó szempont, mégis csak azt mondják, hogy „Nomen est omen.”

Lánynévre több ötletet gyűjtöttünk össze, habár a kapcsolatunk kezdetén a férjem közölte velem, hogy ha egyszer lánya lesz, Zitának fogják hívni. Fiúnevet egyáltalán nem sikerült választani, bár voltak elképzeléseink. Ezek után törvényszerű volt, hogy kisfiunk lesz. Érdekes, hogy amint biztosra mondták a születendő gyermekünk nevét, kikristályosodott a névválasztás: Zoltán.

Miért Zoltán? Mindkettőnk apukáját így hívják, ráadásul én korán elveszítettem Aput, így egyfajta tisztelgés is az emléke előtt. Apósom igazán különleges és tiszteletre méltó ember, jó példakép lehet a fiunknak. Biztos vagyok benne, hogy később nagyra fogja értékelni, hogy ugyanazt a nevet viselik.

Az alapkritériumaink közül nem mindegyiknek felel meg, de a nemzetközi szempontot félretettük. Valahogy olyan egyértelmű volt a döntés. Érdekes viszont, hogy ugyan teljes összhangban választottuk ezt, mégis nagyon sokat ízlelgetem: Gruber Zoltán, Zoli, Zozó, Zozi? Gyakran meg is szólítom a kisfiamat és még egy post it-et is kitettem a munkahelyi monitoromra, hogy „szokjam” a nevét. Még van rá pár hónapom. Az már most pozitív, hogy eddig mindenkinek nagyon tetszett a választásunk, senki nem próbált lebeszélni róla.

2018. december (29. hét)

Ezúttal sokkal nehezebben választottunk nevet a kisbabánknak, mint első alkalommal. Most is az elejétől gyűjtöttük az ötleteket, ízlelgettük a variációkat, szinte napi téma volt közöttünk a kérdés. Annyival egészült ki a korábbi kritériumok listája, hogy ne legyen fura a két gyerek neve egymáshoz képest. Szóval most sem gondolkoztunk extrém ritka névkülönlegesség megalkotásán.

A második babánk esetében is csak a 19. héten, a második genetikai ultrahangnál tudtuk meg a nemét. Ugyan nem voltak elvárásaim, hogy kisfiú vagy kislány legyen, de nagyon boldog lettem, amikor megmondták, hogy egy kisasszonnyal bővül a családunk. Lehet, hogy buta gondolat, de az járt a fejemben, hogy könnyebb lesz úgy megosztani ezt a hatalmas szeretetet a gyerekeim között, hogy van egy kedvenc pici fiam és van egy kedvenc pici lányom. Aztán lehet, hogy megtréfál az élet egy harmadik babával, ez a jövő zenéje.

Visszatérve a névre. A férjem már a kapcsolatunk elején elmesélte, hogy ő megálmodta, hogy ha egyszer lánya lesz, a Zita nevet fogja kapni. Mégis, az előző várandósságomnál már kezdett elhatárolódni ettől, és most biztosra is mondta, hogy más nevet szeretne. Két évvel ezelőttről volt egy rövid listánk a lehetséges nevekről, amit Ricsi kérésére bővítettünk a Viktóriával.

Ricsi nagyon határozottan kiállt a Viki mellett, de nem azért mert engem így neveznek. Szereti ezt a nevet, nemzetközi, jól becézhető, jól hangzik a vezetéknévvel… Tényleg klassz név, hálás vagyok érte a szüleimnek. De az esetek többségében elég furán néztek rám, hogy egyáltalán felmerül, hogy az én nevemet kapja a kislányunk. Néhányan egyértelműen jelezték, hogy ők nem választanának így nevet, mert fantáziátlan, keveredésekre adhat okot, és talán zavarni fogja a gyerekünket, hogy nem kaphatott saját nevet. Mások nemes egyszerűséggel a többi felmerült névre terelték a szót, amiből azt az üzenetet szűrtem le, hogy szerintük is jobb lenne más nevet választani. Volt viszont egy-két beszélgetőtárs, aki teljesen magától kérdezett rá, hogy Vikinek fogjuk-e hívni, és nagyon biztatott ebbe az irányba.

Próbáltam utána olvasni a névadás pszichológiai vonatkozásának, pl. a személyiségfejlődést befolyásolhatja-e, ha Anya után nevezik el. Igyekeztem további nevekkel bővíteni az eredeti listánkat azt is figyelembe véve, hogy jó lenne valamilyen lágyabb hangzású keresztnevet találni, hiszen a vezetéknév elég kemény. Így jutottunk el ahhoz, hogy 22 névről készítettem egy táblázatot. Név eredete, jelentése, névnap, becézési lehetőségek. Akik tudják, mennyire odavagyok az Excel funkciókért biztos valami komoly táblázatot vizionálnak, tele függvényekkel. De kivételesen csak egy adat listát állítottam össze. Majd ezt a listát majdnem ugyanarra szűkítettük, mint amit 2016-ban magunktól összeállítottunk. Mégis úgy éreztem, hogy nincs rajta a kislányunk neve.

Ricsi mellett az ikertesómmal beszéltünk legtöbbet a lehetőségekről. Ő a 22-es listáról azonnal kiszúrta a Vivient, mint szép hangzású és jelentésű név. A magyar leírások több helyen vitatják a latin vivus (élő, eleven) szóból való származtatását, de Barbara keresései arra mutattak, hogy német és angol nyelvterületen ez a nézet elterjedt. Sőt, német források szerint a jelentése „Die Lebendige, Schöne und Kluge” vagyis élettel teli, szép és okos. Mi többet kívánhatna az ember a gyermekének? Ez elég is volt, hogy nálam a toplista élére kerüljön a Vivien.

Ricsi még egy ideig barátkozott a gondolattal, de így a terhesség háromnegyedénél végre eljutottunk oda, hogy egyetért a választással, és ő is elkezdte Vivinek hívni a pocaklakót. A döntésben Zozi is a segítségünkre volt, ugyanis egy alkalommal anélkül, hogy hivatkoztam volna a kisbabánkra, felemlegettem a Vivien nevet. Elkezdtem ecsetelni a jelentését, és más számomra fontos szempontokat, de továbbra is anélkül, hogy a picire utaltam volna. Zozi pedig hangosan kiabálta, hogy Hugi! Tesó! Ez is közrejátszott abban, hogy e mellett a név mellett döntöttünk.

Gruber-Pataki Viktória

Ha tetszett, amit olvastál, kövesd a blog Facebook oldalát is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!