Az új év sokaknak szól az újrakezdésről, változásról, fogadalmakról. Az óév értékelése és az új évre való felkészülés apropóján összeszedtem a gondolataimat a terhességgel kapcsolatos fogadalmaimról. Mivel már a második babavárásnak is az utolsó harmadát taposom, talán az értékeléshez sincs túl korán. Mennyire sikerült betartani a fogadalmakat? Miről gondoltam azt, hogy másodszor másképp lesz? És valóban másképp lett?
Számos kismama határozza el, hogy a várandósság során egészségesebben táplálkozik, jobban odafigyel magára. Ezt én is mindkétszer megfogadtam. Már azt sem egyszerű figyelemmel követni, hogy mi minden van a tiltólistán ilyenkor, és főleg, hogy miért. Emellett a sok folyadék, elsősorban víz fogyasztása kiemelten fontos. Ha az ember lánya még emésztési problémákkal is küzd, akkor a rostban gazdag étkezés sem hátrány. Közben szedjünk vitaminokat, táplálékkiegészítőket, hogy biztosítsuk az utánpótlást a szervezetünknek.
Ha csak ennyit sikerülne betartani, már boldog lennék. Jó lenne elkerülni a vérszegénység vagy egyéb hiányállapot kialakulását. Illetve örülnék, ha sikerülne megelőzni vagy legalább mérsékelni a gyomorsav, székrekedés, és aranyér problémákat.
Talán érezhető, hogy tájékozódtam a témában, próbálok is figyelni a fentiekre, de azért bőven követek el merényleteket magam ellen. Főleg az október és december volt húzós ilyen szempontból. Előbbi szülinapok miatt, utóbbit pedig biztosan nem kell magyarázni. Itt egy kis süti, ott egy kis csoki, aztán még rágcsáljunk valamit…
A kétéves kisfiam miatt is igyekszem egészséges falatokat csempészni a mindennapjainkba, szóval talán ezúttal valamivel jobban állok ezzel a fogadalommal, mint 2016-ban. De bőven hagytam teret a fejlődésre. Így a harmadik trimeszterben már jobban jelzi a szervezetem is, hogy változtassak. Sajnos a vérképemen is látszik, hogy nem elég tudni ezeket, hanem tenni is kellene… Ennek örömére egy tejes desszertet kanalazgatva írom ezeket a sorokat. De majd holnaptól okosabb leszek.
2. Rendszeres mozgás
Azt ígérik az okosok, hogy ha edzésben tartja magát a kismama, könnyebben boldogul majd a szülőszobán. Sokszor megfogadtam már, hogy ilyen-olyan okból beépítem a rendszeres mozgást az életembe. Pont ennyiszer el is buktam ezt a fogadalmat. Két évvel ezelőtt épp kezdtem rendszeresíteni a bikram jógát, amikor megtudtam, hogy babát várok. Egy alkalommal még elmentem, de annyira rosszul esett, hogy inkább nem erőltettem. Aztán hébe-hóba eljártam kismama jógára, mellette pedig kerestem otthoni gyakorlatokat. Ami talán a legjobban bevált, hogy igyekeztem gyalogosan közlekedni a tömegközlekedés helyett. Bár a budapesti szmogot szívva ez nem mindig tűnt jó ötletnek, de legalább mozogtam.
Idén is épp elkezdtem járni egy tornára, amikor kiderült a babavárás. Aztán úgy éreztem, hogy a fiamról való gondolkodás, a napi többórás sétálós levegőzés épp elég rendszeres, és épp elég mozgás. A testem csúnyán rácáfolt erre, így szeptember-októberben némi gyógytornával javítottam a helyzeten. Sajnos azóta inkább kevesebb, mint több rendszeresség van a tornában, de a napi mozgás azért biztosított. Fittebbnek érzem magam, mint 2016-ban a napi 8 órás ülőmunka mellett. Meglátjuk, hátha tényleg könnyebb lesz így a szülés.
A sport mellett azt is megfogadtam, hogy rendszeresen végzek gátizom tornát, amit anno a kismama jógán tanítottak. Igazán nem sok idő, és nem igényel extra eszközt sem. Elvileg segít megelőzni az aranyeret, inkontinenciát, elkerülni a székrekedést, javítja a gátvédelem esélyét. Ellene nem tudok érvet. Az előző szülésnél nem úsztam meg a gátmetszést, és egyéb sérüléseket, de még így sem tudom rávenni magam a napi szintű tornára. Azért az utóbbi hetekben kicsit többször végeztem a gyakorlatokat, szóval nem vagyok reménytelen eset.
3. Sok pihenés
Gondolom más kismamáknak is az egyik kedvenc tanácsa, hogy aludjunk jó sokat, mert később úgyse tudunk majd a gyerek miatt. Ezt egy nem túl jó alvó kétéves mellett még jobb hallgatni. Egy anyukánál visszakérdeztem, hogy mennyire mondja komolyan és szerinte tényleg segít-e. Az volt a válasz, hogy nyilván kipihentebb nem leszek, de legalább nem fogom utálni magam, hogy nem aludtam, amikor lehetett volna. Ebben mondjuk van valami. Csak sajnos nekem a terhességi hormonok inszomniát hoztak. Szóval 2016 év eleje óta nem aludtam egy jót.
Persze nemcsak azt fogadtam meg, hogy alszom, amikor tudok. (Mondjuk szó szerint véve ezt betartom, csak az bőven kevés a kipihentséghez.) Azt is megfogadtam, hogy a szabadidőmet úgy alakítom, hogy fel tudjak töltődni testileg és lelkileg is. Gyerek nélkül ez nyilván könnyebb volt. A feltöltődés jelenthetett egy romantikus randit a férjemmel; egy jó vacsorát baráti körben; kismamás könyvek olvasását, internetes tartalmak böngészését; vagy több órás kanapén döglős sorozatmaratont. Ma örülök, ha sikerül heti egy bejegyzést megírnom ide a blogra, pihenésképpen.
Összességében úgy gondolom, hogy mindkét terhesség során sikerül(t) a stresszt kezelhető szinten tartani, a pihenést a lehetőségekhez mérten megoldani.
4. Relaxáció, meditáció, légzőgyakorlatok
A testi erőnlét mellett az is könnyíthet a szülésen, ha légzőgyakorlatokkal, vagy célzott meditációval, relaxációval felkészülünk. Persze nemcsak a vajúdásra illetve szülésre való felkészülés miatt került ez a fogadalom a listámra. Irányított meditációval igyekszem javítani az alvásproblémáimon.
Hogyan értékelem az eddigi teljesítményem? Jóindulattal elégséges. Amikor épp sikerül beiktatni ilyesmit az életembe, akkor rájövök, hogy nagyon jó. Pl. egy meditációs videót hallgatva egyik este öt perc alatt elaludtam. Persze nem erre számítottam, így később arra ébredtem, hogy ismeretlen eredetű nyugizene szól a fülembe. Viszont ebben a témában is javuló tendenciát mutatok. És becsszó, csak most ugrott be ennek a bejegyzésnek a megírása. Szóval nem azért most álltam neki, hogy jobb színben tüntethessem fel magam.
Ezt a fogadalmat azért is tartom lényegesnek, mert hiszem, hogy már a pocakban is lehet kapcsolatunk a babánkkal. Nem csak a szoros fizikai kapcsolatra gondolok, hanem a kommunikációra. Most kevés alkalmam van csak befelé figyelve a kisbabámmal beszélgetni. De a férjem és fiam társaságában napi szinten beköszönünk a pocaklakónak, beszélgetünk vele, ötletelünk, hogy épp mivel foglalatoskodik… Számomra ez a kapcsolat a legkülönlegesebb része a várandósságnak.
5. Felkészülés, tájékozódás, tudatosság
Az eddigi fogadalmak külön-külön is tükrözték, hogy igyekszem felkészülni és tájékozódni a lehetséges témákban. Szerintem a tudatosság a kulcs mindenhez. Tudatos táplálkozás, tudatos napirend, tudatos testedzés, tudatos befelé figyelés….
Ezt még kiegészíteném, hogy a vizsgálatokra, vajúdásra, szülésre, szoptatásra, babagondozásra is kiterjed ez a felkészülés. Az első várandósságom során, illetve az azóta eltelt bő két évben elképesztő mennyiségű anyagot olvastam el ezekben a témákban. Nehéz szelektálni, mert mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehet olvasni. Az a típus vagyok, aki nem egy elvet követve halad a tervezett úton. Széles körű információk birtokában szeretek összerakni egy mozaikot, ami megfelelhet az elveimnek, életvitelemnek, az adott körülményeknek... És ha ez sem elég, akkor változtatok rajta, alakítom tovább, hogy jól működjön. Ilyenkor a sok információ töredék mellett természetesen adok teret az ösztönöknek, megérzéseknek, intuíciónak.
Talán ezt a fogadalmat sikerült eddig a legjobban betartani.
+ 1 Tudomásul veszem, hogy a babavárás és a kisgyermekes lét során az egyetlen állandó dolog a változás
Tanultam abból, hogy az első várandósságomnál milyen konkrét elképzelésem volt a szülésről, a szülés utáni első hetek, hónapok mikéntjéről. És hogy az mennyire nem valósult meg. Szóval eldöntöttem, hogy nem döntök el semmit előre.
Két példát említve az első babánk kapcsán: amíg nem született meg Zozi, elképesztő ötletnek tartottam, hogy a szoptatás a megnyugtatás eszköze és nem csak táplálékforrás. Ehhez képest majdnem két évig igény szerint szoptattam, mert erre volt szüksége.
Korábban nem értettem az együtt alvást. Mindenféle szakirodalmat olvasva is a legbiztonságosabb megoldásnak a saját kiságy tűnt. Csakhogy Zozi nem aludt kiságyban. Konkrétan most tartunk ott, hogy a családi ágy helyett már a saját szobájában, saját ágyában alszik. De én még ott alszom a szobában matracon. Egyszerűen nem ment egyik napról a másikra a váltás nekem se, de már kezdek megérni rá, hogy visszaköltözzek a férjem mellé a hálóba. Szerencsére Ricsi extra megértő. És mi lesz februártól? Mindketten úgy állunk hozzá, hogy a kislányunk igényeihez alkalmazkodva fogjuk megtalálni, hogy az alvóhelyek milyen kiosztása biztosítja a legtöbb pihenést az egész családnak.
Ha tetszett, amit olvastál, kövesd a blog Facebook oldalát is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.