Barátkozzon a császár gondolatával!

2016. szeptember (33. hét)

Hetek óta azon a mondaton rágtam magam, amit az utolsó nagy ultrahangon mondott az orvos: „Barátkozzon a császár gondolatával, mert lehet, hogy nem fog befordulni. Ilyenkor már fejvégű fekvésben szoktak lenni a babák.”

Először nagyon elkeseredtem, hiszen folyton medencevégű vagy haránt fekvésben mutatta magát a kisfiunk. Sok babás oldalon, fórumokon, FB csoportokban olvastam a témában. Számtalan példát találtam, hogy bőven az utolsó hetekre vagy akár napokra hagyta a picúr a fordulást. Szóval sikerült csillapítani a félelmemet, és egy héttel ezelőtt az orvosom megörvendeztetett a hírrel, hogy Zozi fejvégű lett.

Viszont mire fellélegeztem volna, hozzá biggyesztett egy mondatot: az átlagos tartomány alsó részén van a magzatvíz mennyisége, ezt nagyon szemmel kell tartani. Egy hét múlva a kórházban jelentkeztem kontrollra. Persze egy hét rengeteg idő, ismét nekiálltam netes forrásokat bújni. Nem nagyon tudják az alacsony magzatvíz szint okát, és okozhat komoly problémákat a babának. Az se kizárt, hogy emiatt császármetszésre kerül sor.

Ezekkel az információkkal a fejemben vártam az első kórházi vizsgálatomat ma reggel. Eddig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a férjem munkahelyi egészségbiztosítási csomagján keresztül engem is befizettünk, így magán úton, a szolgáltató szervezésében tudtam megejteni az összes vizsgálatot. Nem voltam külön háziorvosnál vagy laborban sem, mindent helyben oldottak meg. A kórházi váró zsúfoltabb volt, a bejutási rendszer pedig kívülről nagyon kaotikusnak tűnt.

Több mint egy óra várakozás után bejutottam az ultrahangra, ahol azt mondták, hogy kevés a magzatvíz, néznek áramlást is. Az áramlást rendben találták, adtak egy papírt és elköszöntek. Semmit nem értettem a leleten szereplő értékekből, nem volt megjelölve referencia tartomány, de még az interneten sem találtam semmit. A kórházból egyenesen dolgozni készültem, de a metró felé caplatva a diagnózison akadt meg a szemem: „Veszélyeztetett terhesség.” A metró bejáratánál megálltam, és ráírtam a férjemre, hogy otthon van-e még. Épp indult, gondoltam inkább szóban részletezem a helyzetet. Sikerült „idegállapotba kerülnie”, miután a „Baj van?” kérdésére csak annyit válaszoltam, hogy a metrónál megvárom.

Pár perc alatt odaért, de az épp elég volt, hogy teljesen belelovalljam magam a kétségbeesésbe. A férjem nem szerette volna, ha ilyen állapotban dolgozom, inkább együtt hazamentünk. Nehéz leírni, hogy mik kavarogtak a fejemben. Féltettem a babánkat, magamra hagyva éreztem magam az értelmezhetetlen lelettel. A bizonytalanság és információhiány teljesen felőrölt. Próbáltam hívni az orvosomat a bejelentkezős telefonon. Az asszisztense azt javasolta, hogy e-mailben keressem, egy napon belül válaszol, mivel épp magánrendelést tart és be van táblázva. Egy nap rengeteg időnek tűnt, sírásba fulladt a telefonbeszélgetés, így átadtam Ricsinek. Végül mondta az asszisztens, hogy menjünk oda, és bejuthatunk valahogy soron kívül. A főnökömet csak SMS-ben értesítettem, nem akartam neki is elsírni magam. Persze az SMS-t még kihasználtam egy teendő részletezésére, hiszen mikor, ha nem ma lett volna valami halaszthatatlan dolgom, amit délelőtt meg kellett oldani.

Szerencsére nem kellett sokat várnunk, hamar bejutottunk az orvoshoz. Ő is megnézett ultrahanggal, és megnyugtatott. Valóban kevesebb a magzatvíz, de amíg az áramlás rendben, nincs ok az aggodalomra. Napi 3-4 liter víz fogyasztását írta elő, és heti kontrollt a kórházban. Keddi napokon kell mennem, amikor meg tudom keresni az eredménnyel. A doki magabiztossága és a diagnózis magyarázata helyre tette a háborgó lelkemet.

Ugyanis a „Veszélyeztetett terhesség” teljesen bevett diagnózis a kórházi leleteken, mert nincs olyan kód, hogy „Egészséges terhesség”. Az eddigi (nem kórházi) leleteimen mindig „Terhesgondozás” szerepelt. Nem mondom, hogy egyet értek a magyarázattal, de legalább a következő alkalommal nem fogok pánikolni ha meglátom az aktuális diagnózist. Egyébként kíváncsiságból rákerestem a BNO kódokra (betegségek nemzetközi osztályozására szolgálnak az egészségügyben), létező kód a „Terhesgondozás” is, de lehet, hogy kontroll vizsgálatnál ez nem helytálló.

Ezek után még jól is esett bemenni dolgozni és egy kicsit elterelni a figyelmemet. Remélem, a heti kontrollok kapcsán nem sok mesélni valóm akad majd. És azt is, hogy végül nem kell megbarátkoznom a császármetszés gondolatával.

Gruber-Pataki Viktória

Ha tetszett, amit olvastál, kövesd a blog Facebook oldalát is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!

pregnant-518793_1920.jpg

Kép forrása: Pixabay

A bejegyzés trackback címe:

https://hetrolhetre.blog.hu/api/trackback/id/tr5315008376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.