3, 4 vagy 5D? Babamozis tapasztalataink

Ma már egészen elképesztő technológia áll rendelkezésre, amivel megleshetjük a szívünk alatt hordott kis életet. 3, 4 sőt 5D-s ultrahanggal ígérnek életre szóló élményt, a baba születése előtti találkozást gyermekünkkel. Bepillantást nyerhetünk a magzati életbe, láthatjuk a pici mozdulatait, arckifejezéseit. A legtöbb helyen ráadásul arra is felkészülnek, hogy nem csak a leendő szülők, hanem a család több tagja is szeretne csatlakozni a kukkoláshoz. Milyen tapasztalataink vannak a babamozival?

2016. július (26. hét)

A genetikai ultrahangon nagy élmény volt, amikor a kétdimenziós fekete-fehér képről átkapcsoltak 3D-re, és láthattuk a kisfiunkat. Ezután nagy várakozással tekintettünk az 5D-s babamozizásra.  De mit jelent a 2-3-4-5D az ultrahang esetében? A kétdimenziós vizsgálatok metszeti képeket mutatnak, míg a háromdimenziós ultrahang során a síkok sorozatát dolgozza fel a készülék és alkot belőle térben elhelyezett képet. A négydimenziós ultrahang pedig azt jelenti, hogy a három dimenzióban megjelenített síkokat mozgásban is láthatjuk. A négydimenziós ultrahanggal tehát valós időben láthatjuk a baba mozgását, testhelyzetét és akár az arckifejezését is. Az 5D képalkotásban nagyobb felbontású képeket készítenek, realisztikus színvilágban és változtatható virtuális fénybeesési szöggel mutatják meg a kisbabánkat. Jól sikerült képek esetén 3D-s képernyőn, 3 dimenziós szemüveggel is megtekinthetőek. Állítólag. De ne szaladjunk ennyire előre.

Figyelembe véve a baba fejlődését, illetve, hogy mennyire fér el a pocakban, azt tanácsolják, hogy a 26-34. hét közötti időszakra szervezzük a mozizást. Ilyenkor már látszódnak a kicsi vonásai, testszerte vannak rajta zsírpárnák, szóval babásan néz ki. De még nem túl nagy ahhoz, hogy ne férjen rá a képernyőre. Ráadásul, ha szerencsénk van láthatjuk grimaszolni, gesztikulálni, ujjat szopni, nyelvet nyújtani…

Sok tippet olvastam interneten, pl. érdemes a babamozi előtt mozogni, enni, inni. A bejelentkezésnél a telefonban is adtak pár tanácsot, így ezekkel felvértezve indultunk el egy péntek délután, munka után a babamozis szolgáltatóhoz. Nem volt túl messze, egy kellemes negyedórás-húszperces sétával értünk oda, ami alatt elmajszoltam egy mákos péksütit. Arra számítottam, hogy ez majd felébreszti Zozit, mert máskor nagyokat bulizik bent, amikor ilyesmit uzsonnázok. Magabiztosan feküdtem fel az ultrahangos asztalra, de ez nem tartott sokáig.

A szonográfus közölte, hogy a ded éppen a méhlepénybe fúrja az arcát és így alszik. Kicsit le is tolt a nő, hogy miért nem mozogtam és ettem a kukkolás előtt. Ez mondjuk nem esett jól, és szerintem akkor sem lett volna illő, ha igaza lett volna. Megkértek, hogy menjek ki lépcsőzni, közben két szem bon-bon-t is elmajszoltam, hátha a további szénhidrátlöket beindítja a mozgolódást. Nem vált be. Megismételtük ezt a kört még egyszer, de semmi. Még mindig a lepénybe jól belebújva, karját az arca elé tartva aludt. Hiába éreztem a második lépcsőzésnél, hogy megmozdult, csak beljebb bújt a kis vackába.

Megkértek, hogy menjünk vissza később, addig igyak meg fél liter kólát és sétálgassak. A koffein felébresztette Zozit, végre láttuk, hogy mocorog kicsit, de alig mutatta magát. Az arca elé pakolta minden végtagját és a köldökzsinórt is. Rögtön mondtam, hogy apja fia, mert Ricsi se szereti, ha fotózzák, videózzák. A jobb látvány érdekében elkezdték rázogatni a hasam, hátha kicsit átrendezi magát a gyerkőc. Folyamatosan beszéltünk hozzá, elmondtuk az Altatót, amit ugye már ismer és szokott rá reagálni is. A sok küzdelem hatására egy egész jó profilképet sikerült lőni Zoziról. Viszont mozizni való nem nagyon akadt, így nem láttuk őt 5D-ben. Szóval a neten talált leírásokon kívül továbbra is elég homályos nekem, hogy milyen lehet az 5D-s élmény. Azért így is kalandos volt, de láthatóan nem tetszett neki a találkozási kísérlet. Gondolkoztunk, hogy tegyünk-e még egy próbát, de arra jutottunk, hogy inkább várunk a szülőszobáig az első igazi randevúra.

2018. november (27. hét)

Sokan panaszkodnak, hogy két vizsgálat között milyen hosszú idő telik el mire újra láthatják a babájukat. Természetesen engem is mindig jó érzéssel tölt el, amikor kicsit megmutatják a kislányunkat. De a fiam mellett komoly logisztikát igényel eljutni minden vizsgálatra, így nem bánom, hogy nincs gyakrabban. Viszont a babamozit ezúttal is kipróbáltuk. Most 4D-re jelentkeztünk be, egy szombati napra.

A férjem családja is elkísért minket, ezáltal biztosítva, hogy ha Zozi nem bírná a mozizást, Ricsinek se kelljen lemaradni az élményről. És persze nekik is fontos volt, hogy bekukkanthatnak az első lányunoka illetve unokahugi méhen belüli életébe. Én amiatt vártam különösen az alkalmat, mert azt reméltem, hogy végre jutunk valamire a névválasztás témakörében.

A kisasszony egy picivel együttműködőbbnek bizonyult a bátyjánál. Vagy nem szabad egymáshoz hasonlítgatni a gyerekeket? Még meg se született és már elrontom a nevelését… Szóval a kislányunk sem mutatta meg teljesen az arcát, de profilból jól láthattuk, és egy kicsit huncutkodott is nekünk. Az oldalamra kellett feküdni, hogy ezt a látványt elérjük, itt több jó fényképet is készített az ultrahangos hölgy. Kaptunk néhány mosolyt, csintalankodott a kisasszony. Majd szépen elbújt, hogy ne lássuk csak a fülét. Ekkor az asztalra támaszkodva hintáztattam egy kicsit, hátha másképp helyezkedik, és még egy kicsit gyönyörködhetünk benne. Ez a műveletsor nem hozott nagy változást, sőt néhány perc után teljesen elfordult. Annyira azonban engedte mutatni magát, hogy a szonográfus megállapíthassa, hogy a két gyerkőc arca nagyon hasonlít. Azt mondta Zozit látva, hogy a pici lány orra, szája, álla épp olyan, mint a bátyjáé. Szóval ő is inkább Ricsire hasonlít.

A családnak egyértelműen hatalmas élmény volt, nekik egy-két fényképen kívül teljesen újdonság volt, hogy milyen jól meg tudják már mutatni a babánkat. Talán apósomra volt legnagyobb hatással az egész mozizás, nagy öröm volt látni, hogy mennyire elbűvöli az unokája. Persze mi is élveztük, hogy láthatjuk a kisasszonyt, de nem világosodtunk meg a nevét illetően.

Összességében azt tudom mondani, hogy ha valaki megengedheti magának, akkor érdemes kipróbálni a babamozit. De számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy a kicsi nem lesz kellően együttműködő. Mi nagyon elégedettek vagyunk a félmosolyos profil fotóval, amit a lányunkról kaptunk. De ha egy igazi moziélményre számítottunk volna, lehet, hogy csalódottan jövünk ki.

op41bz0.jpgDesigned by Freepik

A bejegyzés trackback címe:

https://hetrolhetre.blog.hu/api/trackback/id/tr9314606278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.