Jön a baba, költözünk?

Az életben sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor költözni kell. Sokan gyermekvállalás környékén vadásznak nagyobb lakást/házat, hogy kényelmesebben elférjen az új taggal bővülő család. Mi is a babavárás híre kapcsán vetettük bele magunkat gőzerővel új otthonunk keresésébe.

2016. június (20. hét)

Jelenleg egy 38 nm-es, egyszobás, 9. kerületi lakásban élünk. Szeretek itt lakni, bár már ketten is tapasztaljuk, hogy néha kicsi a tér. Főleg, ha valamelyikünk szeretne elvonulni. Eleinte abban gondolkoztunk, hogy amíg nincs nagy hely- és mozgásigénye a babánknak, addig teljesen ideális lehet picivel is. Amikor azonban pozitív lett a teszt, és elkezdtünk tervezgetni, hogy mi hova kerül, realizáltuk, hogy jó lenne minél előbb költözni.

Az ötlet megfogalmazása után jött a lehetőségek átbeszélése és persze a matekozás. Miután megállapodtunk, hogy körülbelül milyen anyagi keretek között képzeljük el a költözést, jöhetett a „hová?” kérdéskör.

Szerettünk volna zöldebb környezetet, akár saját kerttel, de ez Budán számunkra megfizethetetlennek bizonyult. A pesti oldalt kevésbé néztük, ugyanis a férjem családjánál gyakori látogatók vagyunk Kecskéden. Emiatt az M1-es autópálya, az 1-es főút, illetve a Budapest-Tatabánya vasútvonal elérhetőségén volt a hangsúly a helyszín kiválasztásában. Eleinte abban gondolkoztunk, hogy ha már agglomeráció, akkor olyan települést válasszunk, ahol laknak ismerősök, családtagok, barátok. Így esett Érdre a választásunk.

A „hová?” kérdéskör után jött a „mit vegyünk?” A férjem építkezéspárti. Persze, mert még sosem csinálta. Én testközelből tapasztaltam az építkezés nehézségeit. Láttam ahogyan felemészti egy család idejét, energiáját, anyagi és érzelmi forrásait. Nem akartam vészmadárkodni, bár azért elhangzott a számból párszor, hogy az építkezéssel legalább teszteljük, hogy elválunk-e. Nem teljes meggyőződéssel, de belevetettem magam az eladó telkek világába. Ami megfizethetőnek bizonyult, olyan helyen volt, ahol nem szívesen építkeztünk volna. Ami jobb helyen volt, az már túl volt az anyagi keretünkön. Patt helyzet. Ekkor kezdtünk nézelődni az üres telkek helyett az építés alatt álló ingatlanok halmazában.     

Érden két lakás is versenyben volt. Az egyik egy évek óta félkészen álló sorházi lakás. Nagyon szimpatikusak voltak a szomszédok és a sorház környezete. A lakásban sok mindent saját ízlésünkre szabhattunk volna. Tettünk is ajánlatot, kalkulálva azzal, hogy a lakás befejezése és berendezése mennyibe kerülne nekünk. Végül nem sikerült közös nevezőre jutnunk. Ezt utólag nem bánjuk, mert annak ellenére, hogy már korábban építés alatt állt, úgy tűnik, hogy a bürokrácia útvesztőibe kerülnénk, ha folytatni szeretnénk az építkezést.

A másik egy vadiúj ikerház egyik fele. Ehhez ugyan magasabb hitelt kellett volna felvennünk a tervezettnél, de ár-érték arányban nagyon jó választásnak tűnt. Több olyan eleme van az építkezésnek, ami hangsúlyt fektet a környezettudatosságra és minimalizálja a későbbi rendszeres kiadásokat. Nem sokat gondolkoztunk. Órákkal azután, hogy láttuk a hirdetést, próbáltunk időpontot egyeztetni az ingatlanossal, de addigra gyakorlatilag el is adták mindkét lakást.

Persze ezeken kívül is voltunk több helyen, egyeztettünk kivitelezővel, ingatlanossal. Tanácsot kértünk az építőiparban jóval jártasabb családtagjainktól. Végül elkezdtünk Érden kívül gondolkozni. Nagyon sok jót hallottunk Biatorbágyról, habár sem családtag, sem közeli barát nem lakik a településen. Egyik hétvégén az M1-esen haladva úgy döntöttünk, hogy elkanyarodunk arra körülnézni. Ahogy begurultunk a lakópark első utcájába úgy éreztük magunkat, mint egy amerikai kertvárosban. Szerelem volt első látásra.

Ezután határozottan a biatorbágyi lakóparkra koncentráltunk a hirdetéseknél. Sajnos az ingatlanárak érezhetően magasabbak, mint az érdiek. Emiatt el kellett döntenünk, hogy megelégszünk egy a tervezettnél jóval kisebb lakással, vagy emelni kell a költségkereten, amit az „otthon projektre” szánunk.

Több lakás megtekintése után arra jutottunk, hogy legszívesebben abban az utcában laknánk, amit először láttunk meg. Elég széles skálán mozognak a lehetőségek, másfél szobástól a három-négy szobás lakásig mindenfélével találkoztunk. Mondjuk utóbbiakkal inkább csak hirdetésben, mert jóval meghaladják az anyagi keretünket.

Végül sikerült választanunk egy lakást, ami ár-érték arányban felülmúlja a többit. Hatalmas előnye, hogy van közvetlen kertkapcsolat, ami nem csak néhány négyzetméteres, mint sok társasháznál. Ugyan a négy lakás közösen használhatja a kertet, de csak ehhez a lakáshoz van terasz. Sajnos még nagyon feltételes a forgatókönyv, mert addig nem adják el nekünk, amíg nekik nincs aláírt szerződésük az új otthonukra. De az ígéret szerint heteken belül lesz előszerződésünk. Ezután augusztusig kell fizetnünk, szeptemberben kiköltöznek és nekieshetünk a minimális felújításnak. A tervek szerint a kisfiunkkal már ide fogunk tudni hazajönni október végén.

Persze egyelőre csak álmodozni tudunk, de azt nagy lelkesedéssel tesszük. Gondolkozom a színeken és bútorokon. A padló és fürdőszoba burkolatot valószínűleg nem bántanánk, ne húzódjon sokáig a felújítás, de festeni mindenképp szükséges. Bújom az ötleteket, a bútoráruházak kínálatát és várom, hogy csörögjön a telefon a szerződéskötés miatt.

Megjegyzés: Lassan két és fél év távlatából elárulom, hogy nem az a lakás lett a miénk. Pedig kitartóan vártunk rá. Pár hetente érdeklődtünk, hogy ugye áll még, amit megbeszéltünk. Végül decemberben változott a forgatókönyv. Egy kis szerencse segítségével rátaláltunk az igazira, amit 2017. júliusban vettünk birtokba. De ez már egy másik történet.956.jpgDesigned by xb100 / Freepik

A bejegyzés trackback címe:

https://hetrolhetre.blog.hu/api/trackback/id/tr314385734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Klown 2018.12.12. 11:39:01

Hasonló cipőben járunk, de nekünk még csak egy 3 hónapos lurkó van, de nagyon szűkösnek érezzük a 47m2-t. Mindenhol tárolódobozokból, zsákokból felépített ösvények...

Imádom a XVI. kerületet, ahol lakunk! Ennél gyerekbarátabb, zöldebb, fejlődöbb kerületet nem is kívánhatnánk, de sajnos ez másokkal is így van, szóval az ingatlanárak elszálltak sajnos itt is. Mi is sokat osztottunk-szoroztunk, s emiatt maradt Érd, na meg a praktikus okokból, mert anyósom, feleségem nagynénje, nagymamája is ott lakik 500m-re. (Közel a segítség... :) ) De ha már bukik a régi vágyam, hogy kertesházat vegyünk a XVI. kerületben, akkor próbáltam a legésszerűbbet meglépni. Így döntöttünk Érd központjában egy 4 szobás 90m2-es, körteraszos újépítésű társasház mellett. Közelben az SZTK, millió egy üzlet, óvóda, iskola, 2 vasútállomás ahonnan relatíve gyorsan, átszállás nélkül bejuthatok kőbányai munkahelyemre, s van még 2+0,5 autópálya kapcsolata is. Tehát a racionalitás téren győzött Érd, szóba se jöhetett Szigetszentmiklós, Gyál, Nagytarcsa és a társai... Ha minden jól megy, akkor a hetekben végre a nevünkre kerülhet és jövő év Q1-ben már ott lehetünk! Várjuk már nagyon, de logisztikailag nem lesz egyszerű! :)

Szóval nem véletlen népszerű Érd! Teljesen jó kompromisszum fiatal családoknak! Nem véletlen, hogy Ricsi ex kollégája (Dávid) is Érden lakik, tőlünk kb. 2 km-re. Viszont azt is látni, hogy van még mit fejlődnie a XVI. kerülethez képest, mert jelenleg egy igazi határtalan alvóváros képét adja. Kicsit kusza, kicsit rendezetlen, esetleges, sok földúttal, stb. De remélem, hogy jó irányba fognak menni ott is a dolgok! 10 éve a XVI. kerület is hasonló cipőben járt, de egy agilis, fiatal polgi felvirágoztatta a kertvárost.

Kíváncsi vagyok, hogy ti merre kötöttek ki végülis, ill. hogy megtaláltátok-e számításotokat?

Anyamma 2018.12.12. 14:16:58

@Klown: :) Dávid nekem még most is kolléga, habár én bő 2 éve itthon vagyok ;) Ricsivel a munkahelyről ismerjük egymást.
Kétségtelenül vannak előnyei Érdnek, főleg, ha ennyi segítség van a környéken.
Mi Biatorbágyon kötöttünk ki, gyakorlatilag a hónapokig áhított lakással szemközti házban. A lakás 100 nm-es, szintén 4 szobás (nappali+1+2 fél), kétszintes. Nagyon szeretjük! Amúgy ez egy 24 lakásos társasház, minden lakásnak van saját kiskertje, és van egy nagy, közös, zárt udvar. Olyan bandázás megy az udvaron kora tavasztól késő őszig, hogy öröm nézni. És már az egyéves gyerekkel is tök jól be tudtunk kapcsolódni ebbe. Mostmár nem is Zozi a legfiatalabb az udvarban, de hamarosan megint hozzánk kerül ez a szerep :)
Nagyon jó a közösség, sok hasonló család él itt. Ma például közös mézeskalács sütést rendezünk a szomszédokkal.
A környezet és hangulat egy amerikai kertvárosra emlékeztet. Nagyon tiszta, rendezett.
Nekünk anyósomék segítenek a legtöbbet, akár autóval, akár vonattal bő 40 perc alatt megjárható a Kecskéd-Bia útvonal. Bp sincs messze, Ricsi is sokszor vonattal jár be. Én is szinte mindent tudok tömegközlekedéssel intézni. Szóval szeretjük nagyon :)

Anyamma 2018.12.12. 14:21:57

@Klown: Jó kis karácsonyi ajándék akkor, hogy a nevetekre kerül a lakás. Drukkolok, hogy a Q1-es költözés teljesüljön :)
Maga a költözés nálunk nem volt olyan vészes, inkább a minimál felújítással akadtak kalandjaink. Gyakorlatilag minden nálunk dolgozó szakember és minden vásárlásunk kapcsán volt valamilyen probléma. Egyszer majd erről is mesélek talán. De kívánom, hogy Nektek ne legyen kalandos, minél zökkenőmentesebben költözhessetek az új otthonotokba!