Problémás lelet

A várandósság időszaka alatt a legtöbb nő sokkal nagyobb figyelmet fordít a teste jelzéseire, az orvosi és laborvizsgálatokra, mint máskor. Még gondtalan terhességnél is előfordul egy-egy olyan eredmény, ami bizonytalansággal tölti el a leendő anyukát, további vizsgálatra adhat okot, vagy csupán megijeszti az embert. Szerencsés vagyok; eddig mindkét terhességem zavartalannak mondható, mégis mindkétszer volt problémás leletem, ráadásul hasonló időszakban.


2016. május (15. hét)

Végre túl vagyunk az első három hónapon, ennek örömére elutaztunk wellnessezni, hogy megünnepeljük a fontos mérföldkövet. Még egy utolsó romantikázás a Mátrában, mielőtt belelendülünk a babakelengye vásárlásba, bútor- és lakáskeresés témákba. Hogy ne legyen minden zökkenőmentes, csütörtök délután kaptam meg az egyik laboreredményemet, amivel első ránézésre nem volt gond. Pénteken nyomtatásnál azonban észrevettem, hogy valami nincs rendben. Hiába próbáltam keríteni valakit, akivel érdemben beszélhetek az eredményről, sajnos nem sikerült.

Elkezdtem az ismerősöket körbe kérdezni, pl. van gyógyszerész a férjem családjában, de nyilván mindenki azt tanácsolta, hogy orvossal konzultáljak. Tekintve, hogy a hetet vidéken töltjük, a nyaralásunk felrúgása nélkül esélytelen volt, hogy személyesen eljussak ismerős orvoshoz. Így utolsó elkeseredésemben e-mailt írtam annak a dokinak, akinél szülni tervezek. Személyesen még nem találkoztunk, de már elvállalt, így bíztam benne, hogy segít. Szerencsére kedden válaszolt, hogy az eredmény alapján antibiotikumot kell szednem, és utána kontrollt csináltatni.

Mátraházán vagyunk, így Gyöngyösön tettünk próbát, hogy hátha a gyógyszertárban megsajnálják a „könnyes szemű kismamát” és segítenek. Persze nagyon bátran mentem be, de aztán nem színjáték volt a kétségbeesésem… Tényleg nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam. Természetesen elküldtek, hogy ügyeletes orvossal írassam fel az orvosom által ajánlott gyógyszert és recept ellenében tudnak segíteni.

Mivel nem mozgunk túl járatosan a városban, hiába találtuk meg a címet GPS segítségével, az épületnek pont másik oldalán álltunk meg, és rossz helyre mentünk. Egy rendelőintézetbe tévedtünk be, ahol a recepciós masszívan idiótának nézett, nem túl segítőkészen útbaigazított, de sajnos azzal se voltunk sokkal előrébb. Én már teljesen kiborultam, nekiálltam az utca közepén zokogni. A férjem remekül kezelte a helyzetet, megnyugtatott, és sokadik nekifutásra, de megtaláltuk az ügyeletes orvost is. Ő nagyon hálás volt, hogy konkrét receptért mentem, látszott, hogy nem szívesen írt volna fel valamit saját szakállára. Persze a dokinál se tudtam elmondani az előzményeket sírás nélkül, amúgy is így jön ki rajtam a stressz, de terhesen ez hatványozódik.

Azóta sikeresen kiváltottuk a gyógyszert, és megpróbáljuk élvezni a pihenésünk további három napját. Reméljük, nem jönnek újabb izgalmak, mert így kicsit nehezebb kikapcsolni, mint szerettem volna. A jövő héten pedig be kell iktatnom még egy labort, mert biztos nem leszek kellően elfoglalt a munkahelyen egy hét szabadság után…

 

2018. szeptember (16. hét)

Gyerek mellett kicsit több logisztikát igényel, hogy eljussak az orvosi vizsgálatokra, emiatt az első laborra és a háziorvosi vizitre is csak most sikerült sort kerítenem. Így második nekifutásra már lazábban állok a vizsgálatokhoz, persze ez nem azt jelenti, hogy ne venném komolyan őket, de a nyári szabadságok miatt olyan soká jutottam el a saját orvosomhoz és a védőnőhöz is, hogy a többi időpont kapcsán sem estem kétségbe.

Ami viszont kellőképpen ijesztő volt, hogy az EKG-m nem igazán tetszett a háziorvosnak. Átbeszéltük a kórtörténetemet, elmeséltem, hogy két éve kellett szívultrahangot csináltatnom egy szívzörej miatt, de teljesen negatív lett az eredmény. Így volt még egy köröm, hogy a kardiológiai kivizsgálás eredményét meg tudjam mutatni neki. Szerencsére még aznap sikerült visszamennem hozzá, és meg is nyugodott a szakvélemény alapján.

Először azt hittem, hogy ezzel lezártnak tekinthető az egész és nem kell izgulnom, hogy egy eddig fel nem fedezett szívbetegség akadályozná a nyugodt babavárást. Amikor elmentem a nőgyógyászomhoz kontrollra, biztos, ami biztos megemlítettem neki az ügyet. Elkérte az EKG eredményt, és innentől jött az igazi aggodalom. Percekig, de tényleg percekig egy szót sem szólt, csak borús arccal vizsgálta a különböző vonalakat. Amikor megszólalt, az sem volt megnyugtató. Végül arra a következtetésre jutott, hogy új EKG-t kell csinálni, mert ez értékelhetetlen, az egyik vonal alapján akár halott is lehetnék.

Berendelt a kórházba, a szülészeti osztályon csináltak egy új EKG-t, amit ő soron kívül megnézett. Már féllábbal a műtőben volt, így sajnos személyesen nem találkoztunk, de szerencsére a sejtett szívproblémát kizárta, és nem tartotta indokoltnak, hogy átküldjön a kardiológiára. Így a mostani várandósságom is alacsony rizikójú minősítést kapott, én meg végre fellélegezhetek. A két alkalom közötti végtelennek tűnő másfél nap során mindenféle forgatókönyv lejátszódott a fejemben, és egyik sem volt túl szimpatikus. Bízom benne, hogy elkerülnek a hasonló izgalmak a következő hónapokban.410287-pd376w-99.jpgDesigned by Freepik

A bejegyzés trackback címe:

https://hetrolhetre.blog.hu/api/trackback/id/tr5214292141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.