Az első trimeszter

Nem tudom, mások, hogy vannak ezzel, de nekem a második várandósságom is nagyon gyorsan telik, persze most még az elején vagyunk. Már 2016-ban is megkaptam az egyik barátnőmtől, hogy „Viki, te olyan gyorsan vagy terhes”. Nagyon igaza volt, és most hatványozottan ezt érzem.

Az elsőnél éppen új pozícióban kezdtem a munkahelyemen, egy hónapja dolgoztam az új csoportban, amikor megtudtam, hogy babát várok. A sok új információ, az új emberek megismerése kellőképpen lekötötték a mindennapjaimat. Emellett a vizsgálatokat igyekeztem munkaidő előttre és utánra szervezni, nem terveztem korán beavatni az új főnököket, csak a kritikus 12 hét után. Ez mondjuk nem így történt, de erről majd máskor mesélek.

Most pedig az örökmozgó, rossz alvó, anyamatrica, beszélni tanuló kiskrapekom tart mozgásban. Szerencsére a délutáni alvásoknak még nem mondtunk búcsút, így olyankor szusszanhatok egyet, hacsak nem kell húszpercenként visszaaltatnom. Mentségére legyen mondva, hogy az óránkénti éjszakai kelésekről leszokott, legalábbis az utóbbi hónapban nem csinálta. Sőt, talán kezd hosszabbakat aludni egyben, csak el ne kiabáljam. El tudnám viselni, ha néha átaludná az éjszakát.

Ami szintén közös a két terhességben, az sajnos az álmatlanság. Nem gondoltam, hogy két évnyi kialvatlanság után is tudok órákat forgolódni éjszaka. Ennyi alvásmegvonás után arra számítottam, hogy ha végre nem kelt a gyerek, alszom mint a bunda. Sajnos ez olyannyira nem így van, hogy az álmatlanság lett gyanús, azért csináltam terhességi tesztet, mert épp ugyanígy virrasztottam, amikor Zozi lakott a pocakomban. Ezzel megdőlt az a gondolatom, hogy a gyerekvállalás miatti stressz tartott ébren, mert még nem is tudtam a második kis babszem létezéséről, amikor megtapasztaltam ezt a tünetet. Hurrá hormonok!

Állítólag a hormonoknak tudhatók be a szélsőséges érzelmi reakciók is, legalább van mire fogni az ilyesmit, azon kívül, hogy nőből vagyok. Egyébként most azt veszem észre, hogy a kisfiammal kapcsolatban az eddigi birka türelmem illan el pillanatok alatt, és eldurran az agyam olyan hisztiken, amiket eddig tudtam kezelni. Ahogy egyre jobban tudatosul bennem a babavárás, úgy javul ez a dolog, de ilyenkor meg összegyűlik, amit megtartok magamnak, és sajnos sokszor a férjemen csattan. Ezen is igyekszem változtatni, mert Ő sem érdemli ezt.

Abban is hasonló a 2016-os és a mostani tapasztalatom, hogy sok tipikus tünet elkerült. Egy-két esettől eltekintve megúsztam az émelygést, egyáltalán nem tapasztaltam meg a mormota üzemmódot, és se szagokra nem vagyok érzékeny, se a kívánósság nem viccel meg lehetetlen ételkombinációkkal.

Ami pedig nagyon különbözik, hogy 2016-ban sokkal többször gondoltam a szívem alatt hordott picire. Most többször elfeledkezem az aktuális állapotomról, hiszen a kint lévő gyermek életben tartása igencsak leköti a figyelmemet. Anno már az elejétől rengeteget olvastam arról, hogy éppen milyen fejlődés zajlik bent, milyen vizsgálatokra kell készülni, stb. Most épp csak eljutottam orvoshoz időben, hogy a genetikai ultrahangra be tudjunk jelentkezni, és a védőnővel nem is sikerült az első trimeszterben összefutni.

Azt is említettem már, hogy most több negatív érzelem kerített hatalmába, több bennem a félelem a jövő kapcsán, jobban tartok a változástól. Nem szeretem, hogy ezt érzem, de ez az igazság. Amikor ultrahangon láttuk a picúrt, elöntötte a szívem a szeretet, szóval nem arról van szó, hogy ő ne lenne fontos. De most van egy jól működő egységünk, mostanra már nagyon jól kialakultak a kis szokásaink, és talán ezt féltem. Pedig tudom, hogy csak még teljesebbek leszünk, még több szeretet költözik majd az otthonunkba. De még nem érzem.

A párhuzamok közül egyet a végére hagytam. Most is nagyon nagy szeretettel és örömmel készül a környezetünk is az újabb családtag érkezésére. Sokakat beavattunk az első orvosi vizsgálat után, és a kritikus trimeszter végére érve már tágabb körben is publikus a hír. Mindenki nagyon pozitív és támogató, ami nekem sokat segít. Remélem, én is le tudom majd vetkőzni a félelmeket és a boldogságra koncentrálni.

1_trimeszter_1.jpgDesigned by brgfx / Freepik

A bejegyzés trackback címe:

https://hetrolhetre.blog.hu/api/trackback/id/tr5314264787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.